SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának 2002. november 28-i ülésén az ellenzéki képviselők aggályainak eloszlatása végett Kósáné dr. Kovács Magda és Donáth László képviselők kijelentették, hogy Szalay István államtitkár találkozott Rauber nunciussal, a Vatikán képviselőjével, aki nem emelt kifogást az egyházfinanszírozás tervezett megváltoztatása ellen. A nuncius úr, valamint a Magyar Katolikus Püspöki Kar ezt határozottan cáfolta. Eszerint a tárgyaláson a 2001-ben aláírt kiegészítő jegyzőkönyv szóba sem került, és a vatikáni szerződésben foglaltak végrehajtásáról a nuncius nem mondott le. Mivel a fenti téma a tárgyaláson szóba sem került, így természetesen a nuncius úr nem fejthette ki a véleményét, de ez nem jelenti azt, hogy egyetért a kormány által tervezett változtatásokkal, hiszen akkor ilyen alapon az önök szocialista kormánya holnaptól bezárattathatja a templomokat, betiltathatja a hittanoktatást, mivel a nuncius úr nem emelt kifogást. Ugye, önök is érzik e helyzet fonákságát? Hogy miért nem került szóba? Azért, mert mint ahogy a polgári demokráciákban megszokhatták az emberek, a megkötött megállapodások, jelen esetben a vatikáni szerződés jegyzőkönyvét illik betartani. Ezt a nuncius úr is így gondolta, de tévedett. A szocialista kormány programja a következőket mondja: "A kormány tiszteletben tartja a lelkiismereti szabadságot, az emberek hitbeli meggyőződését, megkülönböztetés nélkül biztosítja a hitélet szabad gyakorlásának törvényi feltételeit, és a jogszabályokban előírt módon hozzájárul ennek anyagi feltételeihez. Számít és támaszkodik az egyházak erkölcsi, nevelő, kulturális, oktatási, szociális tevékenységére és támogatja azt." Ha igaz, ami a kormány programjában szerepel, és számít az egyházak erkölcsi tevékenységére is, akkor joggal várhatjuk el, hogy egy alapvető erkölcsi kérdésben, mégpedig az igazmondás erényében jeleskedjenek a kormány képviselői. A "Ne hazudj!" parancsa ugyanis nemcsak a Bibliában szerepel, hanem azt minden társadalom, kultúra is magáénak vallja. Ez különösen igaz akkor, amikor a Vatikán magyarországi képviselőjének szájába adnak olyan kijelentéseket, amelyeket ő nem is mondott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és amelyeket határozottan cáfol. Tisztelt Miniszter Úr! Ön szerint helyes-e, hogy kormánypárti képviselők az Országgyűlés egyik bizottságának ülésén valótlanságot adtak a Vatikán hivatalos képviselőjének a szájába? Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)