KIS PÉTER (MSZP): …tehát a közigazgatási területen, a külterületen, a szövetkezet tulajdonában lévő, önálló helyrajzi számon nyilvántartott utak, ha azok nem a szövetkezet tulajdonát képezik. Az utak önkormányzati tulajdonba kerüléséről az illetékes körzeti földhivatal határozattal értesíti az önkormányzat polgármesterét. Az önkormányzatok véleménye alapján ez az a rájuk ruházott tulajdon, melynek egyáltalán nem örülnek, ugyanis nem kérték, tehát még ingyen sem kell nekik, de az övék. A tulajdonműködtetés felelősséggel és sok esetben jelentős ráfordítással, költséggel jár. Egy példával szeretném érzékeltetni, hogy sok önkormányzati teher mellett ez még pluszban mit jelent. Mezőtúr város esetében, amely település igen nagy közigazgatási területtel rendelkezik, ez az úthálózat 530 kilométer hosszú, 3,2 millió négyzetméter útfelületet jelent, évi 47 millió forint karbantartási költséggel. Ilyen irányú költségvállalás az önkormányzatoktól nem várható el. Az utak használói ugyanakkor a helyi gazdálkodók, és nem az önkormányzatok. A tízéves törvény végrehajtása sok szerteágazó probléma miatt enyhén szólva akadozik, éppen a problémák miatt helyben feszültséget okoz az önkormányzatok és a gazdálkodók között. A külterületi utaknak, mezőgazdasági szervizutaknak az ország jelentős részén nincs gazdája. A jelenlegi törvénnyel, mint azt az elmúlt tíz év gyakorlata bizonyítja, a probléma nem rendezhető, tehát a jogalkotásnak a kérdés kezelését újra kell gondolni. A téma kapcsán az alábbiakat kérdezzük: 1. Az EU-országokban a külterületi utak és mezőgazdasági szervizutak kinek a tulajdonában, kezelésében vannak? 2. Milyen megoldást lát a kormány az EU-csatlakozás során a külterületi mezőgazdasági utak helyzetének rendezésére? 3. Lehetséges-e az EU-ban, hogy az önkormányzatok út- és hídpénzt szedjenek a külterületi utak fenntartására, karbantartására? Várjuk a miniszter úr megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)