DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdéseim föltevése előtt engedje meg, államtitkár úr, hogy néhány alapvetést tegyek. Első tétel. Amikor a többségi döntés az NFA és szervezetét odacsapta a nemzeti vagyonkezelő szervezethez, mi, az ellenzék nem ok nélkül tiltakoztunk, de nem örültek szocialista agráriustársaink sem, agrárpolitikusok sem. Emlékszem, hogy amikor kormánypárti agráriustársaink beadták a derekukat, azzal vigasztalódtak és indokolták, hogy az agrártárcának továbbra is lesz beleszólása a Nemzeti Földalap működésébe, különös tekintettel az állami tulajdonban levő földterületek sorsára. Második tétel. Véleményem szerint a tárca felelősséggel tartozik az ország agrárpolitikájának az irányításán túl a szakmai kompetenciájába tartozó nemzeti értékeink megőrzéséért is. Ilyen nemzeti értékek szerintem azok a ménesek, amelyeknek, talán nem túlzok, legismertebbje a bábolnai ménes. Harmadik tétel. Több mint kétszáz éve azért vásárolták meg a Szapáry-birtokot a ménes telepítése céljából, mert tudták, hogy az 5500 katasztrális hold eltartja a tervezett lóállományt. Negyedik tétel. Ebben az évben bebizonyosodott, hogy megfelelő földterületen megfelelő gazdálkodással - aminek ebben az évben már tanúi voltunk, el kell ismernünk -, megfelelő ellenőrzés mellett a mai viszonyok között is megteremthető az a jövedelem, amely önfenntartóvá teheti a ménesbirtokot lóállományostul, múzeumostul, hagyományőrzésestül, iskolástul, mindenestül együtt. Ezek után ötödik tételként kérdezem, tisztelt államtitkár úr: mi a tárca véleménye a ménesbirtok körül kialakult helyzetről? Miért nem emeli fel a szavát a tárca a ménesbirtok stabilizálása érdekében? Miért engedi, hogy a ménesbirtok alól szó szerint kihúzzák a talajt? Milyen érdekeket szolgál többek között a bábolnai földből a kétszer 900 hektár tartós bérletbe adására kiadott pályázati felhívás? Köszönöm szépen, hogy meghallgatott, kérem válaszát.