BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A legutóbbi hónapokban a nemzeti vagyonkezelő célkeresztjébe azok a regionális vízművek kerültek, amelyek összességében 1,7 millió lakos számára biztosítják az egészséges ivóvizet. Lehetett olvasni a tőzsdére vitelük előkészítéséről, az új tulajdonosi programba történő bevonásukról, valamint esetleges privatizációjukról. Azt már tudjuk, hogy az ÚTP egyelőre lekerült a kormány napirendjéről, de vajon így van-e ez a vízközművek tervezett privatizációjával is? Erre egyértelmű választ sem az MNV, sem a kormány nem adott még. Azt viszont magától a pénzügyminiszter úrtól tudjuk, hogy az MNV vizsgálja a regionális vízművek esetleges integrációját. Olyannyira vizsgálja, hogy az összevonás érdekében már két alkalommal is megkísérelte az Észak-dunántúli Vízmű közgyűlésének e célból történő összehívását, de azt a társaság igazgatósága nem támogatta. A többnyire szakemberekből álló testület tagjai, anélkül, hogy rendelkeztek volna az összevonás hatékonyságát alátámasztó előterjesztésekkel, nem támogatták az MNV elképzelését. Egy hete az MNV újabb közgyűlést kezdeményezett, s menesztette az igazgatóságot. De nem egyszerűen csak az igazgatósági tagoktól, hanem egyszer s mindenkorra az igazgatóság intézményétől is megszabadult, miután annak létét törölték a vízközműtársaság alapszabályából. Így aztán a továbbiakban nem lesz, aki szakmai szempontok mérlegelésével vállaljon felelősséget az ivóvíz-szolgáltatásért. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem lehetett volna több ésszel, azaz a szakmailag megalapozott írásos előterjesztések rendelkezésre bocsátásával, a kisebbségi tulajdonossal történő egyeztetéssel, mintsem az igazgatóság elzavarásával és az igazgatóság intézményének sóval történő behintésével, erőszakkal átvinni a kormány akaratát? Kérem megtisztelő válaszát.