PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Miért van az, hogy a világgazdasági válság a kormányban nem egészséges önvédelmi folyamatokat indít be, hanem éppen ellenkezőleg, olyanokat, amelyek a gazdasági helyzet további romlását eredményezik? Miért van az, hogy a nyakunkba zúduló válságra nálunk nem értelmes, okos válaszok születnek? Miért van az, hogy itthon nem legyőzendő kihívás, megoldandó feladat lett a válság, hanem egy kommunikációs varázstakaró, amellyel minden korábbi hibát, baklövést el kívánnak fedni? Államtitkár úr, hónapok óta tudjuk, hogy a magyar polgárok devizában való eladósodása a forint árfolyamának zuhanásával együtt nagyon súlyos társadalmi és szociális problémákat okozhat. A velünk hasonló cipőben járó országok már lépéseket tettek, hogy a devizahiteleket a saját valutájukon alapuló hitellé alakítsák. Nálunk mi történt eddig? A gyenge forint másik következménye, hogy az Európai Unióból euróban érkező források, melyek a költségvetési vita idején 245 forintos árfolyamon kerültek rögzítésre, ma 30 százalékkal érnek többet, vagyis a kormány ekkora árfolyamnyereséget könyvelhet el, nagyságrendileg ez a 2009-2010-es akciótervben árfolyamnyereségként 100 milliárd forintot jelent. Ugyanakkor komoly bajba kerültek azok a pályázók, gazdálkodók, akik a pályázatuk keretében importbeszerzésre szorultak vagy szorulnak, hiszen a 20-30 százalékos költségdrágulás a pályázatok ellehetetlenülését jelenti, veszélyeztetve ezzel az uniós források hatékony felhasználását. Felmerül a kérdés, hogy mit csinál a kormány ezzel az árfolyamnyereséggel, hová lesz ez a többletpénz, kinek a zsebét vagy minek a zsebét gazdagítja a többletbevétel? Miért nem válaszolnak a Fidesz eddig feltett javaslataira? Van-e megoldásuk egyáltalán a forint gyengeségéből fakadó problémákra? Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)